A milánói döntetlent követően, hazai pályán fogadtuk és egyben dönthettük el a döntőbe jutás sorsát a piros-feketék ellen. A kemény hideg, és a rossz időjáráshoz képest, viszonylag sok néző volt az Olimpicoban.
Az elején rögtön 2 nagy helyzetünk volt, előbb a 6.perc elején Immobile fejelt a 16-oson belülről, de Donnarumma gyönyörű reflex mozdulattal hárított. Majd még ugyan ebben a minutumban Sergej ziccerét védte bravúrral a milánóiak kapusa. Egyértelműen fölényben voltunk a meccs első felében, és a 18.percben egy a támadó harmadban megszerzett labdát tekert a hosszú sarok mellé Sergej. Majd az ellen támadásból Suso cselezte végig magát a félpályától, majd eresztett el egy bombát, de kapusunk a helyén volt és hárítani tudott, a kipattanót Cutrone lőtte a kapufára, de ekkor már lengetett az asszisztens. Ezek után még Immobile előtt adódott egy nagy ziccer, de Donnarumma hibáját kihasználva éles szögből leadott lövése keresztbe elment az üres kapu előtt. A félidő zárásaként még egy nagy helyzetünk volt Immobile révén, de a kapusuk ekkor is a helyén volt.
A második félidőben a Milané volt az erősebb kezdés, mikor is az 55.percben Suso labdájából a jobb hátvéd tüzelt kapura, de Strakosha a helyén volt és bravúrral védett. Majd az 58.percben Calhanoglu előtt adódott lehetőség, de elkerülte a kapunkat a lövése. Nagyjából ennyi említésre méltó esemény történt a második félidőben, így maradt a 0-0, és jöhetett a kétszer 15 perces hosszabbítás, amiben a 98.percben a Milan kapott szabadrúgást, és Calhanoglu távoli próbálkozását Strakosha tolta szögletre. A szögletből Romagnoli dönthette volna el a tovább jutás sorsát, de az ötösön belülről a kapu mellé fejelt. Teljesen el fáradtunk, a meccs második felében semmit nem tudtunk feljegyezni támadásban, védekezésben pedig sokszor szerencsénk volt. A 118.percben támadtunk a győzelemért, de kontrából kialakult egy 3 az 1 elleni szituáció, de hatalmas szerencsénk volt ismételten, mert Kalinic a kapu fölé vágta az ordító ziccert.
A hosszabbítás sem hozott gólt, így a döntés a 11-esekre maradt, amit a mi csapatunk kezdett.
Immobile rögtön gólra váltotta saját büntetőjét, és mivel Rodriguez kihagyta a sajátját, máris előnybe kerültünk. A következő körben mind a két kapus hárítani tudott. A harmadik párban, sajnos Lucas Leiva kihagyta, a másik oldalról Bonaventura pedig belőtte, így újra X volt az állás. A következő körben Parolo és Borini is értékesítette a büntetőt. Az ötödik páros is hibátlanul hajtotta végre a rúgásokat (Felipe Anderson és Bonucci), majd Lulic és Calhanoglu is ugyan oda lőtte a labdát, mint az előző páros. Eljött a 7.kör, ami sajnos végzetes lett, mert Ramos kihagyta a Lazio büntetőjét, míg Romagnoli lába nem remegett meg, és a döntőbe lőtte a rossoneriket. Így nem játszhatunk ismételten kupa döntőt a saját stadionunkban, a Milan utazhat majd ismét Rómába, hogy megmérkőzzön a Zebrákkal.
Megvoltak a meccs első harmadában a helyzeteink (ziccereink), de sajnos nem tudtunk élni velük, ez pedig megbosszulta magát és azt továbbra sem értem, hogy Nani vagy Felipe Anderson miért nem kezdő.?!
Folytatás hétvégén a ligában, amikor is a Juventust fogadjuk az Olimpicoban.
