A Szuperkupa sikere után az újonc Spal-t (mezükön interspar támogató felirat) fogadtuk a bajnoki rajtnál, akik 49 év után tértek vissza a Serie A-ba. Nos a gála elmaradt (több lazio szurkolótársam is ezt várta) értékes és jól megérdemelt ponttal távoztak az Olimpicoból. A hiányzóink (Keita Balde, Felipe Anderson, Lucas Leiva és Hoedt) nélkül teljesen más formációban kellett játszanunk és ez most meg is látszott a támadásainkban, amik pontatlanok voltak és erőtlenek. A meccset azonban így is megnyerhettük volna, de nem volt szerencsénk, illetve volt hátul még az első félidőben amikor riogattak egy-két ellentámadással a Ferraraiak. Immobile és Milinkovics Szavicsban volt benne a gól, benne is maradt, sajnos. Gomis kapusuk remekül védett, de az első félidő legvégén amikor Ciro átvette a labdát és azzal a lendülettel ráfordulva lőtt, na ott ha kicsivel szélre megy akkor kapitulál. (de nem ment) Büszkeséggel töltheti el a Ferrarából érkező sok rajongót mert csapatuk nem játszott alárendelt szerepet, sok sikert kívánhatunk nekik a továbbiakban.
LAZIO-SPAL 0-0 (0-0)
Lazio (3-5-2): Strakosha; Wallace, de Vrij, Radu; Basta (22′ st Marusic), Parolo, Luis Alberto, Milinkovic-Savic, Lulic (40′ st Caicedo); Palombi (22′ st Lukaku), Immobile. (Guerrieri, Vargic, Bastos, Felipe, Hoedt, Patric, Di Gennaro, Murgia, Lombardi).
Spal (3-5-2): Gomis; Oikonomou (11′ st Cremonesi), Vicari, Vaisanen; Lazzari (43′ st Mattiello), Schiattarella, Viviani, Mora, Costa; Paloschi (17′ st Borriello), Floccari. (Marchegiani, Poluzzi, Gasparetto, Konate, Salamon, Bellemo, Rizzo, Antenucci).
Összefoglaló:
-ban!){kind=link}