Csodálatos mérkőzés volt, szép környezetben, a Stadio Olimpico-ban hatalmas szurkolás közepette senki sem csalódott a „94-perces este” után. A mérkőzést a szokásos módon kezdtük, hagytuk, hogy az ellenfelünk „tegye a labdát” és többet kezdeményezzen. A Milannak nem voltak veszélyes helyzetei, meddő labdabirtoklás jellemezte a játékot az első húsz percben. Türelmes volt a Lazio és várta a lehetőséget, hogy átvegye a stafétabotot, különösen Candreva és Hernanes állt az akcióink középpontjában. Candreva hihetetlenül gyors, nagyon erős, és a labdával szinte bármilyen irányban el tud indulni, ugyanez vonatkozik Hernanesre is, kérdezzük meg a vendégek védőjét, Bonerát! A brazil próféta egy szólóba kezdett a 25. percben, majd lövésre szánta el magát, a labda érintette Bonera lábát és így egy szép ívet leírva behullott Amélia kapujába, 1:0! Aztán a 41. percben Candreva húzott befele olyan jó negyven méterről az ellenfél tizenhatosa felé, amikor egy „föld-levegő” rakétát indított el Amélia kapuja felé, a labda tökéletesen a keresztléc alatt landolt, 2:0!
Amikor az első félidő vége lett, összefoglalhatjuk azt, hogy Lazio több dimenzióban is jobb a Milannál. A Lazio játékosok nagyon ki vannak éhezve a rangadóra, nagyon akarják a sikert, a Milan játékosokon érezni lehetett, hogy tompábbak és motiválatlanok annak ellenére, hogy edzőjük Allegri sorsa is a kezükben van?! Allegri is látta ezt, és radikális változásokat tett a második félidőben. Urby Emanuelsson jött a tetovált és karatézó Boateng helyett – aki az egyik leggyengébb meccsét/félidejét játszotta a Milánban. Ahogy ezt elkönyveltük, azt vettük észre a pályán, hogy egy támadást kezdeményez a Lazio. A szélre Candrevához kerül a labda, aki felnéz és meglátja Klosét a büntető területen belül, hát mi sem egyszerűbb, beíveli a labdát az írányában. A német gólvágónk Bonera és Abate asszisztálása közepette kapásból bevágja a Milán kapujába a „harmadikat”! 3:0, padlón a Milán?
A kommentátorok szerint is a legnehezebb dolog, a futballban, amikor az ellenfeled vezet három nullra, és még a játékban is föléd kerekedik. A Lazio visszavett a tempóból, ahogy szokott, nem erőltette a támadásépítést, a Milan pedig kétségbeesetten jött előre, aminek következtében a 61. percben szépített. A Milán hollandjai hozták össze a gólt, Emanuelsson egy trükkös szabadrúgást végzett el amibe a másik holland de Jong beletette a lábát, vagy a stopliját, a lényeg, hogy szépítettek. Petkovic szerint a Lazio már „elindult haza” (érezte a gól előtt), ezért kénytelen volt változtatni, beküldte a fiatal Cavandát, hogy vigyázzon a fürge lábú Emanuelssonra, de sajnos képtelen volt ezt megoldani. Aztán az albán Lorik Cana is érkezett, rosszmájúak szerint azért, hogy megkocogtasson egy-két Milános bokát!:-)
Aztán a 79. percben csak nem tudtuk megúszni mi sem, az egyiptomi-olasz El Shaarawy gólja nélkül, a csereként beállt Alexandre Pato gólpasszából már 3:2-re jött fel a Milán!
A Lazio ezekután már felocsúdott a sokkból, rendezte sorait és Brocchi beállításával (hosszú idő után tért vissza, nagy örömünkre), a középpályát megszilárdítva megszerezte a három pontot.
Hernanes és Candreva hihetetlenül energikusan mozgott, gólt szereztek, Alvaró Gonzalez és Ledesma mélységben nagyon sokat segített mint támadásban, mint védekezésben, Andre Dias, megmutatta a szív és a bátorság diadalát, hiszen óriásit mentett a gólvonal előtt, 1:0-ás vezetésünknél. Klose pedig a hétközi VB selejtező után is remek kondícióban újabb fantasztikus találatot szerzett.
A tabellán maradtunk a harmadik helyen, 1 pontra a második Napolitól, akik rangadót vesztettek a Juve ellen.
Forza Lazio!
