Barát vagy ellenség?

Inter: A milánói kék-feketékkel a ’80-as években erősödött testvérivé a kapcsolat.

Real Madrid: Az Ultras Sur és az Irriducibili között a 2001-es Bajnokok Ligája találkozó adta az apropót a testvéri kapcsolatra.

Hellas Verona: A veronaiakkal „csupán” baráti a kapcsolat, az ultrákkal kapcsolatos közös szemléletmód adja a közös alapot. Testvériségről azért nem beszélhetünk, mert a Hellas ultrái jó kapcsolatot ápolnak az általunk nem kedvelt Fiorentinával.

Triestina: Az Alabardi ultráival való testvéri kapcsolat a ’80-as években alakult ki, mikoris a Serie B-ben számos alkalommal együtt küzdöttünk a feljutásért. Egy alkalommal az alábbi drapi fogadott minket a stadionjukban: „BENVENUTE AQUILE… INSIEME TORNEREMO GRANDI!” (Legyetek üdvözölve sasok! Együtt ismét hatalmasak leszünk!). A legutóbbi Coppa Italia meccsünkön számos zászlónk volt kifeszítve a szektorukban.

Chelsea: A jó kapcsolat csírái a Londonban élő lazialék és az Eagles Supporters között kezdődtek, majd a ’90-es években folyamatosan erősödve az 1999/2000-es BL szezonban teljesedett ki.

Espanyol: Bár a barcelonaiakkal még sohasem találkoztunk, az azonos politikai látásmód miatt jó viszonyt ápolunk velük, különösen a Brigadas Blanquiazules csoporttal.

Chieti: Hasonló a viszony velük mint a Hellas Veronával. Az Irriducibili Chietitől kölcsönöztük a „Non mollare mai”-t, mely hamarosan a Curva Nord himnuszává vált.

Ellenséges táborok:

AS Roma: Nem kell részleteznünk: a főellenség! A leghitványabb gárda a földön.

Napoli: A megvetés tárgyai, elsősorban a romanisták imádata valamint az ultrák szellemiségéhez való vajmi kevés közük miatt.

Milan: Mindig volt némi ellenszenv a Rossonerivel szemben, de az utóbbi években az ellenszenv utálattá erősödött, köszönhetően az 1998/99-es scudetto körülményeinek, az arrogáns vezetésüknek illetve a milánói Curva Sud magtartásának.

Atalanta: Történelmi jellegű a rivalizálás az Orobicivel. A lazialékhoz mindig ellenségesen viszonyultak, dobálások, kórusok, stb., a meccseken mindig lehetett számolni a kiállítással. A bergamoiak baloldali politikai szemlélete, illetve Róma városával szembeni utálata sem segítette a dolgot.

Fiorentina: A két tábor közötti haragos viszony az utóbbi időben csak élesedett, a Franchiban általában ellenséges fogadtatással találkoztunk.

Brescia: A bresciaiakkal feszült a viszony, bár komolyabb incidens még nem történt. Nem segít a dolgon, hogy nagy barátjai a Milannak, a ’98-as Coppa Italia meccsen is a helyszínen támogatták a Milant az összecsapások során.

Juventus: Hát képtelenség nem szeretni eme nagyképű, arrogáns klubot és szurkolóit? Rómában és Torinóban egyaránt gyakoriak az összecsapások.

Olympique Marseille: A ’90-es évek kezdeti normális viszonyát az 1999/2000-es Bajnokok Ligája sorozat marseillei mérkőzése döntötte romba: a franciák az interneten üzengettek, a stadionban kővel, palackokkal dobálták a csapatot elkísérő lazialékat végig a 90 perc alatt.

Arsenal: Egy nemrégiben keletkezett ellentét. Vieira provokációját az Olimpico népe folyamatos fújolással, fütyüléssel díjazta.

Atletico Madrid: Elsősorban a Real Madriddal való testvéri viszony miatt van némi ellentét velük, egyéb oka nincs.

Pescara: A pescaraiakkal való feszült viszony a ’70-es évekre datálódik, egész pontosan 1977. október 30-ára. A táborok dobokat és zászlókat vettek el egymástól, és összecsapások is voltak a stadionon belül. Azóta valamennyi Lazio – Pescara mérkőzésen vannak villongások.

Perugia: Szintén a ’70-es években kezdődtek az ellentétek, az eltérő politikai nézőpont vezetett heves összecsapásokhoz, legfőképpen Perugiában.

Ternana: Szinte ugyanaz elmondható, mint a Perugia esetében.

Bologna: Nagy barátai a romanistáknak és emiatt nem kedveljük őket.

Torino: Egy időben nagyon jó viszonyt ápoltunk velük, aztán szép lassan a ’90-es évek elejétől átcsúszott a viszony rivalizálásba, enyhe ellenszenvbe.

Lecce: A Lecce és a Lazio szurkolók soha nem cseresznyéztek egy tálból, bár erőszakos összecsapások nem vagy csak alig voltak a két tábor között.

Genoa: A Lazio – Genoa meccsek a ’80-as években mindig nagy balhét hoztak, elsőorban a Marassiban rendezett találkozók kapcsán. A lazialék rendszerint vonattal érkeztek Genoába, már az állomás közelében sokszor bunyóval, előllításokkal tarkítva.

Sampdoria: Szintén nagy bunyók, főleg a ’80-as években.

Foggia: Itt mindig ellenséges fogadtatással találkoztunk, érdekes módon nem csak a szurkolók, de a városi polgárok részéről is.

Sanbenedettese: Az itteni ’80-as évekbeli Serie B-s túrák során alakult ki a rivalizálás.

Pisa: Az ellenszenv a ’80-as években alakult ki.

Modena: A politikai szembenállás alapozta meg az ellentétet, az utóbbi években tapasztalt kórusok és üzengetések csak fokozták ennek mélyülését.

Livorno: A szélsőbaloldal Mekkája, tele meggyőződéses vörössel. Az itteni meccseken általában Lenin, Che Guevara képek borítják a lelátót, és a Ducét, Di Caniót, a csapatot gyalázzák teli szájjal. Érdekes módon az utcán azonban már nem olyan bátrak, mint a stadionban.

Köszi Electric Joker-nek!

@ www.sslazio.hu