A Chievoval játszottunk a második fordulóban és megalázó négy gólos vereséget szenvedtünk! Szuper Chievonak gratulálunk, elképesztő gólokat rúgtak!
Felipe Anderson eligazol vagy sem, a padon kezdett. 4-3-3 volt a felállásunk, a középpálya közepén Cataldi (Biglia sérülése miatt), elöl pedig a Candreva-Keita-Kishna csatársor rohamozott…volna.
A házigazdák nagy elszántsággal játszottak, fél óra alatt Meggiorni nevét tanulhattuk meg. Először ő lőtt gólt, Birsa gólpasszából, aztán Ibrát meghazudtolva az alapvonal előtt estében sarokkal szolgálta ki Paloschit, aki könyörtelenül fejelte a kapuba a második góljukat. A rémálomnak még nem volt vége, Birsa megszerezte harmadik góljukat a szünet előtt.
Szinte felismerhetetlen volt a csapatunk, ennyire rosszul játszani régen nem láttuk őket a bajnokikon! Már megfordult a fejemben, hogy a második félidőre ki sem kellene jönnünk, nehogy még1gyszer ennyit kapjunk és akkor a világsajtó rólunk csámcsogjon még néhány napon keresztül.:-(
Két változtatás volt a csapatban, Morrison és Patric be, Basta és Lulic le. Az 50. percben Paloschi Berishával állt szemben, kihagyta, megköszönhetjük neki, nekünk az első valamire való helyzetünk az 55. percben volt. A 60. percben Pioli úgy döntött mégis pályára küldi Felipét, Candreva jött le. Azonban a zűrzavar továbbra is megvolt nálunk, a Chievo azt csinált a pályán amit csak akart.:-( A 68. percben jött újra Paloschi és beverte higgadtan a negyediket, KO! A lazialék, akik még ezek után is nézték a meccs hajráját, a szépítő gól megszerzésében bízva (mindamellett hogy ne kapjunk egy újabbat), az utolsó esélyt erre a 78. percben láthatták, Parolo révén.
Mikor leszel újra a régi FELIPE?
