A Coppa negyeddöntőjében 3 nappal a bajnoki után, újra nekifeszült egymásnak a Lazio és a Milan.
Pippo Inzaghi mellett tüntettek a hazai szurkolók ultrái, Galliani elnök mellett már kevésbé!:-) A Milan erős kezdő11-el állt fel, már ha lehet ezt egy ütős alakulatnak nevezni: Abbiati; Abate, Rami, Alex, Albertazzi (80’Suso); Poli (79’Van Ginkel), Montolivo, Muntari (50’Honda); Cerci, Pazzini; Menez.
Nálunk, a már szokásosnak nevezhető sérülésdömping után illetve ismerve Pioli mestert, hogy a kupasorozatban másnak is lehetőséget ad, a Berisha; Konko (82’Pereirinha), Cana, Mauricio (53′ Basta), Radu; Onazi, Biglia, Parolo; Cataldi (46’Novaretti); Klose, Keita összeállítással vonultunk ki az égszínkék vékony csíkozású mezünkben!
Az első félidő képe mit sem változott a bajnoki óta, hiszen a rossonérik hátsó alakzata újabb lehetőségekkel kínálták meg csatárainkat, de sajnos ezekkel most nem tudtunk élni. Persze azért a hazaiak is jöttek előre, látszott rajtuk, hogy akarnak ők, csak nem tudnak.:-) Nincs igazi vezérük a középpályán, és nincs egy vérbeli csatáruk sem, a korábbi sikeres időszakukhoz képest. (egyedül a francia Ménez volt a legaktívabb, de erre most már számítottunk)
A félidőhöz közeledve, egy szabadrúgásunk után a hazaiak fiatal védője Michelangelo Albertazzi, kézzel ért a labdához, büntető! Lucas Biglia higgadtan értékesítette 0:1.
Az első félidő hajrájában azonban Lorik Cana-nak elborult az agya (vagy megtetszett Mexes ámokfutása:-)), hiszen néhány perc alatt (5′) begyűjtött két sárgát – a második szabálytalanság teljesen felesleges volt – így megbüntette saját csapatát egy teljes félidőre, emberhátrányban kell kivívnunk a továbbjutást.
Nem mehetek el szó nélkül az új védőnk remek bemutatkozása mellett, a volt Sportingos Maurició, nagyon összeszedetten játszott (a sérüléséig), jól helyezkedett, magasságokkal jobb mint Novaretti!
A második félidőt úgy kezdte a Milan, hogy egyenlíteni akar, hisz jellemző ránk sajnos, hogy nem figyelünk, bealszunk, de most ilyen nem történt (!), bírtuk a nyomást, sőt nagyon veszélyes kontráink voltak főleg Keita Balde révén! Az egyik elfutása után rúgott egy kapufát, de Onazi is eldönthette volna, ha nem mellé helyezi a labdát tiszta ziccerben.
Amikor Maurició kivált és Basta érkezett kényszerből a helyére, na akkor lehetett aggódni, hosszú percek kellettek ahhoz, hogy újra összeálljon a védekezésünk, Novaretti sokat hibázott. (mondjuk játékban sincs)
A Milan 2 lesgólig eljutott azért, előbb Pazzini fordult kapura és bikázott a bal felsőbe, nem tudni mire várt a védőnk, aki mögötte állt, de szerencsére közel állt a bíró és látta, hogy kézzel szelídítette meg finoman a labdát átvételkor.
A másik lesgól Cerci nevéhez fűződik, na az nagyon meleg volt a legutolsó percekben, hogy a partjelző beintette lesként! Pippo teljesen kiakadt, azt hittem infarktust kap.
2012/2013 sikerünk után, bejutottak a legjobb négy közé, ez önbizalomra ad okot, míg Inzaghi jövője erősen bizonytalanná vált.(a meccs után állítólag Berlusconi és Galliani értekezett és maradni fog az állásában)
FORZA LAZIO!
