Irriducibili
Az IRRIDUCIBILI (Hajlíthatatlan, Törhetetlen, Rettenthetetlen) csoport kezdete a ’80-as évre tehető, mikor az ULTRAS csoportok átmeneti állapotban voltak. Az olasz szurkolótáborok áttörő pillanatai egy újfajta szurkolócsoport kialakulásával kezdődött, ezek az ULTRAS csoportok elveit élesztik fel, melyeket a szurkolótáborok többsége már nem követ. A csoportok többsége már 10-15 éve alakult és kialudt már bennük a „tűz”.
Az újonnan alakult csoportok között vitathatatlanul az IRRIDUCIBILI csoport volt a legsikeresebb.
Az alakulásuk a nem túl sikeres másodosztályú Lazio – Padova (1:1) 1987 október 18. Olimpico stadionbeli meccsre dátumozható. Akkor a „MURETTO CENTRALE” (Központi fal) helyet foglalták el a „karéjban” ahol addig a Vikingek voltak. A csoport magja több olyan szurkoló, akik sokat tettek az Északi karéj életéért. A csoport általában középkorú szurkolókból állt, fiatalok szinte nem is voltak ekkor a csoportban.
Miért Irriducibili?
A nevük eredeti és találó, de mit jelent? Irriducibili kifejezi az akaratukat, kompromisszumot nem tűrő viselkedést a környezettel, más csoportokkal, melyek a SS Lazio szurkolói táborhoz tartoztak. Elhatárolódást, különös tekintettel olyan csoportoktól, melyek a helyi TV társaságoknál rossz hírnevűek voltak.
IRR tevékenysége
Egyik fő céljuk volt a spontanikus szurkolás visszaállítása, ami az ultras csoport elve is volt, és nem a szurkolótábor megosztása jobb és rosszabb, gazdagabb és szegényebb csoportra, ahogy a Lazio szurkolóit osztotta meg az EAGLES SUPPORTRS csoport. Nem véletlenül az IRR a vonatot választotta közlekedési eszközévé a vidéki meccsekre és nem az autóbuszos utazást, mint az EAGLES SUPPORTERS csoport. Az tagok idővel főleg fiatalodból verbuválódnak, akik szívesen utaznak vonattal a vidéki meccsekre. Sokan köztük a „csontvelőig” Lazio szurkolóvá vállnak visszautasítva a mások által az Északi karéj „szemetei” megnevezést. Kialakul egy „Mag” mely a 70-es évek meccseinek szurkolói szokásait és hangulatát hozza vissza, invitálva a fiatalokat a „Fal”-hoz (MURETTO) való csatlakozásra melyből a LAZIO szurkolói tömege alakul ki. Mr. Enrich még nem az a „MR. ENRICH” (az Angol comic-okból ismert Keménykalapos rúgásra emelt lábú kisfiú alakja) aki később az öntapadó címkék és transzparensek központi figurája lett.
A kezdetek az IRR csoportnál nem voltak zökkenőmentesek, sokan nem fogták fel akkor, hogy minek a születésénél voltak szemtanuk. Idővel a festékes Sray flakonokat felváltotta az első kockás szurkolói zászló Irriducubili felirattal. Az IRR „cég” jegyei mindig az eredetiség volt, bár próbálkoztak néhányszor az Északi karéjnak a Lazioval semmi közös vonású elemet bevezetni, pl.: sokszínűséget, foszforeszkáló zászlókat stb., de látva a hatást megértették, hogy vissza kell térni az eredeti hagyományos szurkolói eszközökhöz.
Meg kell jegyezni a „csak” 10 méteres transzparensek használatát, más tábor „kilométeres” felirataival szemben. A csoporton belül nincs rangsor, felosztás. Egy nagy közös szurkolói csoport van, csak ami a középső falat „Magot” képzi az északi karéjban. Ez szintén megkülönbözteti őket az EAGLES csoporttól.
Az Első Problémák
1987. dec. 6-án mindenki a Genoa meccsre utazik autóbuszokkal, míg az IRR vonattal. A Genoa-i pályaudvaron 800 Lazio szurkoló száll ki a vonatból és csoportosan a helyi stadionba indulnak. Első vendégszereplés és az első összetűzés a médiákkal. Az országos Olasz lapok az első helyen hozzák azt a fényképet ahol a szurkolói csoport élén az IRR szurkolók az IRRIDUCIBILI feliratú transzparenssel vonulnak. Ilyet még nem látott Olaszország című cikkfeliratokkal jelennek meg a cikkek különböző kommentekkel az újkori barbároknak nevezve és ellent mondásba állítva az EAGLES szurkolói csoporttal. A Római meccseken az északi kanyarban kitör a háború a két szomszédos szurkolói csoport között egyazon szurkoló táboron belül.
1988 őszén a stadion előtt megjelent osztogatással terjesztve az első „Mr. Enrich” fénymásolt példánya. Az 1988-as Római derbi első félidejének szurkolását az Eagles a második félidőt az Irriducibili vezényli. Akkor a Lazio 1:0- ra nyert az akkor 21 éves Paulo Di Canio találatával. A következő évek vitathatatlan IRR fölényt hozz az Északi kanyarban, ami összhangban van a LAZIO olasz bajnokság-béli és európai szárnyalásával.
IRR napjainkban
Napjainkban az IRR az egyik legjobban szervezett, vagy talán a legjobban szervezet szurkolói csoport egész Olaszországban. Saját hivatalos lapjuk van, megjelenő minden meccs alkalmával „Az Északi Karéj Hangja” (La Voce della Nord) címmel, valamint mindennapi rádió műsoruk ugyan ezzel a címmel. Saját bolthálózatuk van „Originals Fans” névvel Róma és környékén, ahol a saját terméküket, illetve a Lazio emléktermékeket forgalmazzák. Karitatív tevékenységet folytatnak a munkanélküliek és a sors által sújtottak megsegítését tűzve ki célul maguk elé. Meg kell említeni a „Kis Jézus” Római Pediátriai Kórházzal való állandó együttműködésüket és az állatmenhely támogatását. A tragikus Dél-ázsiai Tsunami után az IRR ivóvíz gyűjtő akciót szervezett, melynek eredménye képen 900.000 liter ivóvizet küldtek a katasztrófa sújtott területre.
2010 tavaszán hosszú évek sérelmei után a Renata Polverinivel (ultra-ellenes politikus) való barátságos pózolás volt az utolsó csepp a pohárban a kanyarnak. A következő fordulóban az IRR tagjait a Banda Noanti nem engedte be a Siena ellen mérkőzésre és ezzel átmenetileg felfüggesztették működésüket. Felmerült az IRR és a C.M.L.74 egyesülése, és így alakulhatna meg az MDL (Movimente Democratica Lazio) – ilyen drapériát azóta sem látni, ám az IRR drapik fel-feltűnnek újra. Napjainkban egységes szurkolás zajlik, a plexin pedig egyik csoport drapériája sem jelenik meg. A szurkolói kártyát egyik csoport sem váltotta ki, a várakozásokkal ellentétben az IRR sem.
Ekker Róbert
@ www.sslazio.hu
Irriducibili / II.
2000. Január 9-én ünnepelte 100 éves fennállását a Societá Sportiva Lazio. Bár az első római egyesület, a jelképe, a színe és a neve mégsem utal semmiben az Örök Városra. A labdarúgó csapat egy évszázados története során nem sok dicsőséget szerzett, kétszer tűzhették a mezükre a bajnoki címért járó scudettót (1974, 2000), a B liga poklában pedig 11 évig sínylődtek. Az utóbbi években változott csak meg ez a tendencia és a kék-fehérek az olasz bajnokság egyik meghatározó csapatává nőtték ki magukat. A szurkolótábor mindig hűséges maradt és a másodosztályú években sem pártoltak el a klubtól. 1987. október 18-a fontos dátum az ultrák életében, ezen a napon, a Lazio-Padova B ligás meccsen született meg az Irriducibili Lazio. „Irriducibili (tántoríthatatlanok) a nevünk, ami kétségkívül nagyon eredeti (az igazság kedvéért a ’86-87-es bajnokságban a Nocerina szurkolóinak már volt egy ilyen nevű csoportja), azt az akaratot fejezi ki, hogy ne engedjünk semmilyen kompromisszumnak különböző egyénekkel, akik a Lazio körül sürögnek, különösen ne a Lazio klubokkal. Szerettünk volna visszatérni egy régi, spontánabb szurkoláshoz. Ezért is választottuk a vonatot az idegenbeli meccsekre történő utazáskor, szemben az Eagles Supporters (egy másik Lazio szurkolótábor) szervezett buszaival. Így pont a vonaton utazók közül lettek sokan az első emberek, akik beléptek. Tulajdonképpen akkor alakultunk meg, amikor azt vettük észre, hogy az ultraszemlélet kezd eltűnni a Curva Nord-ból (Északi Kanyar, a Lazio szurkolóinak törzshelye).”-egy Lazio szurkoló.
A kanyarban és a szurkolók életében radikális változások történtek. Nem kellett sokat várni az első látványra: festett szövet zászlók és egy kiírás: Irriducibili. „Lehet, hogy nem volt valami nagy szám, de akkor, nagydolognak számított egy olyan szurkolótáborban, ahol csak a legfontosabb meccseken alkottak valamit. Azóta szokássá vált, hogy a kanyarban egymást kérdezgették az emberek: ‘Vajon ma mit fog készíteni az Irriducibili?’ Rengeteg sokszínű, köztük néhány foszforeszkáló zászlót is elkésztünk gyártani, de ez kevésbé volt szerencsés ötlet, talán túlzásba is vittük, így aztán leálltunk velük. Különbözött a véleményünk a transzparenseket illetően is az Eaglesétö.”-ismét. Míg utóbbiaknak sok szekciójuk volt, amelyek néha többméteres transzparensekkel jelentek meg a mérkőzésen, előbbiek igy gondolták, hogy mindenki azonosítsa magát az ‘anya’ csoporttal és ne lehessen 4-5 fős ‘fantom’ csoportoknak, szekcióknak hatalmas vásznakat kirakni. A legnagyobb nézeteltérések mégis az idegenbeli utak szervezésével kapcsolatban álltak elő. ’87 december 6-án vonattal utaztak Genovába, ahol a pályaudvaron 800 laziós szállt le a kocsikból. Innen az Irriducibilivel az élen vonultak a stadionba. A következő év elején ismét vonattal Bresciába, míg az Eagles buszokkal. Ugyanígy a San Benedettóban is. Ebben a városban először meneteltek a stadionba kinyitott transzparenssel a kezükben. Erről egy képet is közölt az egyik napilap színes melléklete, ami kinagyítva ma is díszíti a székházuk falát. „Minden Laziós tudta, hogyha vasárnap idegenben játszunk, lesz egy Laziós vonat is. A találkozó a Termini pályaudvaron egy fix állomás lett.
Az idegenbeli és a hazai mérkőzések is a lehető legjobban voltak megszervezve a szokásos csütörtök esti gyűléseken. Ezeknek a gyűléseknek az egyikén jelentek meg az első sálak, szigorúan a kötött angol minta szerint. Viszont egyre inkább növekedett a feszültség és az ellentét az Eaglesszel, amit néhányuk sorainkba történő átállása még jobban kihegyezett. Lazio-Barletta: megtörtént, ami már régóta a levegőben lógott, összecsapás a két tábor között a maradék kanyar hangos füttyével kísérve. Nem tettünk jó benyomást a stadion többi részén lévőkre, de ez alapvetően nem érdekelt minket.” A bajnokság vége felé a Lazio Catanzaróban játszott, ahol a döntetlenért való meccs utáni ünneplés alatt a játékosok levették a kiakasztott Irriducibili transzparenst, és azzal szaladgálva köszönték meg a szurkolást. A Lazio-Brescia meccsen bemutatták az első egész kanyaros látványt, hatalmas szemüvegeket emeltek a magasba az egyesület színeivel, alatta a kiírás: „Kék-fehérben látjuk a világot…” A Taranto elleni utolsó hazai meccsük után óriási ünneplés kezdődött, szurkolók százai éltették az utcákon és a szökőkutakban a feljutást.
1988 nyarán Calleri elnök elküldte a szurkolótábor által igen tisztelt és kedvelt Fascetti edzőt. A döntés miatt a szurkolók egész nyáron, majd többször az év során is tüntettek és több nem éppen barátságos beszélgetésük is volt az egyesület vezetőségével. Mindezek ellenére fontos új dolgok is megjelentek a kanyar életében, mint pl. a dobok és a fénymásolt fanzine „Mr. Enrich” címmel, ami kapocs volt a csoport és a kanyar többi része között. Ebben volt cikk az éppen aktuális ellenfél szurkolótáboráról, természetesen laziós szemmel nézve, az elözö idegenbeli meccsről és mindig volt aktuális téma, amiről hosszabban is kifejtették véleményüket. A fanzinet később „Programma” címmel jelentették meg, lemásolva az angliai stadionokban sok szurkolótábor hivatalos kiadványát, az „Offical Programme”-ot. De hogyan találták ki az azóta híressé és a csoport jelképévé vált Mr. Enrichet? „Régi könyveket keresgéltünk éppen a könyvtárban, amikor a kezünkbe került a ’60-as évekből egy angol képregény, egy megalkuvást nem tűrő figurával.” Az őszi derbin, ’89 január 15-én az Eagles és az Irriducibili összefogott és együtt szurkoltak. Az első félidei látványt az előző, míg a második félidő elején bemutatottat az utóbbi készítette.
Ez utóbbi 16 nagy drapériából állt, rajtuk a Lazio szimbóluma és Róma műemlékei. A Lazio 1-0-ra nyert, s a találkozó híres maradt, amiért a gólja után Di Canio a középső ujját mutogatva szaladt végig a Curva Sud előtti futópályán (a Roma szurkolóinak törzshelye). Ahogy teltek azonban a vasárnapok, úgy lett egyre világosabb, hogy a várakozások ellenére a kékek nem fognak UEFA kupás helyen végezni és ez a szurkolást is alaposan visszavette. A tavaszi derbin Trilussának, egy római költőnek írták néhány idézetét drapikra, amikben római mivoltára büszke egy közülük magát a költőt ábrázolta, míg a kiírás a következő volt: „Irriducibili költészet”. A Juventus elleni idegenbeli meccsre Calleri elnök ingyen buszokat állított a szurkolók rendelkezésére: „Mi persze visszautasítottuk, és egyedüliként fizettünk a buszokért. Ez a mi mentalitásunk.” Az 1989-90-es bajnokságban az Olimpiai stadiont felújították a közelgő labdarúgó világbajnokságra, így a Lazio, csakúgy, mint az A.S. Roma a 25.000 férőhelyes Flaminio stadionban játszotta hazai mérkőzéseit. Ebben a szezonban kezdődtek a nagyszámú stadionokból való kitiltások, amik a Laziósokat az elsők között érintették. A Roma ellen csak egy sokat mondó szöveg volt olvasható a laziós kanyarban: „Isten, mentsd meg az ultrákat!” … A derbi visszavágóján kartonok emelkedtek a magasba 11 zászlóval, mindegyiken egy szám 1-től 11-ig és a kiírás: „Nem 11 szám, hanem 11 példakép”. Leccében újabb vita alakult ki az Eagles és az Irriducibili között és a következő hétvégén a Lazio-Verona mérkőzésen ismét összeverekedett a két csoport, aminek eredményeképp hat szurkolót tiltottak ki a két fél soraiból. A csapat ezúttal sem váltotta valóra hívei óhaját, az UEFA kupa és az európai megmérettetés ismét csak egy álom maradt.
A ’90-91-es szezon elején mindenki rádöbbent, hogy a Curva Nord teljes csöndben figyelte a mérkőzéseket és egy hatalmas transzparens hirdette: „12. játékos a pályán? Csak amikor mi akarjuk!” aláírás Eagles és Irriducibili, amit az idegenbeli meccsekre is magukkal vittek. Ebből újabb konfliktusok születtek, mert a kanyar egy része szurkolni akart. Ezért a két csoport úgy döntött, hogy újra rázendítenek, de csak egy félidő erejéig. Ez a bajnokság végéig így történt. „Még a derbire való koreográfia készítéséről is lemondtunk, csak egy üzenet hirdette: ‘A látvány szebbé teszi a kanyart, a szolidaritás naggyá teszi.’ A Lazio-Juvén egy kiírást tettünk ki: ‘Köszönjük csodálatos Curva Nord. A kitiltottak”. 1991 nyarán kibéreltek egy helyiséget az egyik közismerten rómás kerületben Tescaccioban. Azóta is itt székelnek a hajthatatlanok. A tüntetés éve utáni esztendőben egyre több ajándéktárgyat kezdtek gyártani, ami nagyban megnövelte az Irriducibili pénztárcáját. Ekkor kezdték el keresni a kapcsolatot az elnökkel és a játékosokkal is. Az első derbin az eredményjelző tábla alatt egy ‘100% Lazio’ drapériát húztak ki, mellette két oldalon kis Lazio feliratú kartonlapok sorakoztak. A visszavágón hatalmas kék eget mutatott be a kanyar fehér csillagokkal, a csapat címerével és a „Egy nagy szerelem, mint az ég” kiírással. ’92 nyarán új elnök került a csapat élére, a dúsgazdag Sergio Cragnotti.
Az idény során több dolog is meghatározó jelentőségű volt a Curva Nord életében. Mindenekelőtt megszűnt az Eagles, és az Irriducibili véglegesen a Curva Nord vezető csoportja lett. Az előző évben a derbit még súlyos sérülése csak mankókkal a lelátóról szemlélő Gascoigne felépült és egyből az ultrák kedvence lett. A derbin a koreográfia angol mintájú kétrudas zászlókból állt és a transzparenseket is felváltották a kis lepedők. A kanyar alatt azóta is szinte minden hazai meccsen ott lóg az ‘SS Lazio 1900’ transzparens. A dobok felett is eljárt az idő és a megafon sem díszelgett többé az előénekes kezében. Egy spontánabb, szervezetlenebb szurkolást próbáltak megvalósítani, de továbbra is csak az Irriducibili tudta irányítani a kanyart, így ennek nem sok értelme volt. A dalok terén is érződött az angol beütés, amiért gyakran kaptak üzeneteket a derbiken. A bajnokság végén a Lazio végre UEFÁ-s helyen zárta a szezont, 17 év után visszakerültek Európába. Az utolsó hazai találkozón egy üzenetet húztak ki: „Európa, hogy visszaszerezzük a történelmet”. A következő ’93-94-es idényben a bolgár Lokomotiv Plovdiv volt az első ellenfél és az Olimpicoban „Welcome in Europe” transzparens várta a csapatokat. A Lazio azonban csak a következő körig jutott, ahol a Boavista megálljt parancsolt az olaszoknak. Cragnotti elnök egyre többet kezdte kritizálni saját csapatának szurkolótáborát, így abban a napokban nem ő volt az ultrák kedvence. Tavasszal a Roma ellen fehér kartonok között kék kartonokból kirakott „Vinci!” (győzz) felirat hirdette, hogy a szurkolók már unják az előző öt derbin született döntetlent. Az eredmény azonban ezen a meccsen sem lett más. A Lazio első emberének a ’93. augusztus 19-i nyilatkozatát a rómások egy hatalmas üzenet formájában újra elolvastatták a riválisaikkal: „A negatív színfoltot a mi szurkolóink jelentették, a Curva Nord félig üres volt. Nekünk, ellentétben a Romával nincs nagy szurkolótáborunk. Egy nagy csapat építése a szurkolókkal kezdődik. Az Ostiamaréval játszani? Úgy látszik ezeket az időket sírják vissza. A Lazio nem ilyen szurkolókat érdemelne.” aláírás: Sergio Cragnotti. Egy válság kezdett kibontakozni.
Forrás: http://12curva-nord.gportal.hu/gindex.php?pg=25873335
