Életrajzok

A kötetünkben olyan játékosok életrajza található meg, akik jelenleg játékosaink, vagy a közelmúltban jelentős sikereket köszönhetünk nekik, és természetesen a régi nagy legendáink.

A kötetben megtalálható életrajzok:

• Mauro Zárate
• Simone Inzaghi
• Sinisa Mihajlovic
• Alessandro Nesta
• Paul Gascoigne
• Segio Floccari
• Silvio Piola
• Stephan Radu
• Hernanes
• Felipe Anderson

 

Mauro Zárate

 

Zárate a Vélez Sársfield labdarúgó csapatában kezdte pályafutását, három évet töltött itt és megnyerte a csapattal a Primera Divisiont. Később aláírt egy katari, az Al-Sadd együtteséhez, de csak hat hónapot töltött itt, majd pedig Birminghamben folytatta, ahova kölcsönbe adta a csapata. Ezek után Maurót újból kölcsönadta a csapat, de ekkor már a Lazionak. Zárate megnyerte velük az olasz kupát és a szezon végén véglegesen megvették az olaszok. Az Argentín játszott a 2007-es U21-es Világ Kupán, amit az ő góljával nyertek meg.

Pályafutása: Zárate a Vélez Sársfield együttesében kezdte pályafutását, ahol már gyermekkora óta futballozott. Már erősnek bizonyult az ifjúsági korosztályban ennek hatására elkezdte támogatni az első csapatot. 2004. április 21-én debütál a felnőtt csapatban, majd 2006-ban osztozott a gólkirályi címen Rodrigo Palacioval (Boca Juniors) 12-12 góllal egyaránt. 2007. június 18-án aláírt egy katari bajnokságban szereplő együtteshez az Al-Saddhoz. Mauro nem maradt sok ideig a katari csapatnál, ahol a hat meccsén szerepelve négy gólt lőtt. A csapat úgy gondolta, hogy jó üzletet lehet belőle csinálni ha kölcsönadják, ezért az angol Premier Leaguei csapathoz a Birmingham Cityhez került.

2008. január 21-én csatlakozott az együtteshez a 2007-2008-as szezon végéig kölcsönbe, azzal a szándékkal, hogy egy tartós üzletet jelent a csapatnak anyagilag. 2008. január 29-én debütált a csapatban egy vesztes meccsen a Sunderland ellen. Az első gólját 2008. március 22-én szerezte a Reading ellen, majd a Manchester City ellen, valamint szabadrúgásból egyenlített az Evertonnal szemben. De el kellett hagynia a klubot. Ismét kölcsönadták de ekkor már a Lazionak.

2008.  július 5-én csatlakozott az együtteshez. Kezdetben csak kölcsönben szerepelt a klubnál. A média csak a sikeres orvosi leletek után mutatta be a nyilvánosságnak pár nappal később. Mauro megszerette a klubot és őt is a szívükbe zárták a szurkolók. A Cagliari ellen mutatkozott be a Seria A-ban. Első hazai meccse során egy a 16-osról eleresztett ballábas góllal debütált. Belelendült a gólszerzésbe és a Milan ellen egyszer a Torino ellen kétszer és a Siena ellen is szintén egyszer betalált.  Május 13-án Mauro megnyerte a Lazioval az olasz kupát. Miután közeledett a szezon vége a klub véglegesen is megvásárolta Záratét.

A válogatottban 2007-ben segített az Argentin U-20-as válogatottnak megnyerni a 2007-es FIFA U-20-as Világkupát, ahol ő szerezte a győztes gólt a Cseh Köztársaság ellen. 2008-ban a legendát Diego Maradonát nevezték ki a Argentin válogatott menedzserének és kijelentette, hogy a Lazioban lejátszott szenzációs szezon után Zárate kap esélyt a nemzeti válogatottban is. Zárate kijelentette, hogy szívesen szerepelne az olasz válogatottban, ha Diego Maradona nem hívja be a 2010-es Világbajnokság argentin keretébe.

Ami a magánéletét illeti Zárate Haedóban született Buenos Airesben, egy jómódú családba. Nagy szerepe volt a focinak a családjában mindig is. Apja Sergio, profi labdarúgó volt, aki játszott az Independiente de Avellaneda és az AC Ancona csapatában is. Az anyja Catalina Riga családja olasz származású volt (Catanzaro, Dél-Olaszország). Juvenal a nagyapja volt, chilei és szintén focista, valamint testvére is futballozik.

Sikerei:

Sársfield Vélez:
– Argentin Primera: Clausura 2005
SS Lazio:
– Coppa Italia: 2008-09
– Supercoppa Italiana: 2009
Válogatott:
– FIFA World Youth Championship: 2007
Egyéni díjak:
– Argenitine Primera Joint Topscorer: 2006

(köszi Berninek!)

Simone Inzaghi

 

Simone Inzaghi a világklasszis Filippo öccse, 1976 május 5.-én született Piacenzaban. Van egy kisfia, ex-barátnőétől Alessia Marcuzzitól a híres modell és show-girltől, a fiúk neve Tommaso, aki 2001 április 29.-én jött világra. Érdekesség, hogy Alessia jelenleg a szintén olasz Chelsea portás, Cudicini párja.

A kis-Inzaghi 17 évesen, 1993-ban kezdte profi karrierjét a Piacenza csapatában, ahol az első két idényében egyszer sem jutott szóhoz, közben egyszer kölcsön is adták az akkor harmadik ligás Carpi csapatának 1994 novemberében. Az 1995-96-os bajnokságot a Novara csapatánál töltötte a Seria C2-ben, ahol 23 meccsen 4 gólt szerzett. A következő idényben a Lumezzane csapatát erősítette 23 meccsen 6 találatot szerezvén, majd egy idény ereéig visszatért a Piacenzahoz, ahol ismét nem kapott alkalmat a bizonyításra, ezért 1997 októberében kölcsönadták a Brescello csapatának, ahol 21 meccsen 10 gólt ért el a Seria C1-ben. Ez az eredmény jogosította fel arra, hogy az 1998-99-es idényben kezdőként kapjon szerepet a Piacenzaban, amit meg is hálált, hiszen 30 meccsen 15 találatot jegyzett a szezon végén. Erre a teljesítményre figyelt fel az épp a világ legjobb csapatát építő Sven Goran Eriksson és az ő Lazioja. Ebben az időszakban Dino Zoff ténykedése alatt az Olasz válogatottban is bemutatkozhatott.

A következő 7 és fél idényben 118 bajnoki meccsen lépett pályára – többnyire csereként – melyeken 27 gólt szerzett a SS Lazio színeiben, és 5-ször a Sampdoria mezében is játszott, hiszen fél idényre helyet cserélt Bazzani és Inzaghi 2005 első felében.

Inzaghinak igazán az európai kupákban ment a szekér. A 99-00-es sorozatban 11 mérkőzésen 9-szer volt eredményes, volt olyan, hogy egy meccsen 4-szer is. Ez neki sikerült először a Bajnokok Ligája történetében, az Olimpique Marseilles ellen, pedig még 11-est is rontott. Azóta Shevcenko, Ruud és Prso is beállították a rekordot, de megdöntenie senkinek sem sikerült. A következő sorozatban 9 meccsen 3-szor volt eredményes. A 02-03-as UEFA-KUPA kiírásban 8 meccsen 4 találatot jegyez, a 03-04-es BL-ben pedig 5 meccsen 3-at és még 2004 őszén ismét az UEFA-KUPÁban sikerült neki 3 meccsen 1 találatot szereznie. Összesen tehát 42 meccsen 20 gólt jegyez nemzetközi porondon.

Érdekes eset volt, amikor nem sokkal Di Canio visszatérése után a Vezér szinte erőszakkal kényszeríttette őt, hogy az előre megbeszéltekkel ellentétben ne ő hanem a Szamuráj lője a büntetőt a Sampdoria elleni idegenbeli meccsen.

Simone-t egyéb iránt nagyon kedvelik a Laziálék Rómában, de Delio Rossinál csak utolsó a sorban Rocchi, Pandev, Makinwa és Tare mögött, (tény, hogy a sok apró sérülése is hátráltatta az évek során) annak ellenére is, hogy a tréner többször elmondta, hogy bízik a lesipuskás csatárban. 2008 őszén 4 év után ismét gólt szerzett a Serie A-ban, akkor a Lecce kapuját vette be haza pályán és mentett pontot a gárdának.

Neve: Simone Inzaghi
Beceneve: Inzgahino
Mezszáma: 21
Posztja: Csatár
Nemzetisége: Olasz
Magasság/súly: 183 cm/80 kg
Sikerei:
* 1 Scudetto 1999-2000
* 2 Coppa Italia 1999-2000, 2003-2004, 2008-2009
* 1 Supercoppa Italiana 2000, 2009
* 1 Supercoppa Europea 1999

Videók:

Simone highlight:
http://www.youtube.com/watch?v=QL2-ejfZ2NQ
Irr fogadtatás a Torino ellen:
http://www.youtube.com/watch?v=aCzwgRxL-Lg
Általa kiharcolt 11-es, amit végül Di Canio rúgott:
http://www.youtube.com/watch?v=LbQZACRdKWs

Ekker Róbert

 

Sinisa Mihajlovic

Sinisa Mihajlovic 1969 február 20.-án született Vukováron, egy kevert házasságból szerb apukától és horvát anyukától, Viktóriától, de Jugoszláviaiként lett jegyezve. Játszott horvát csapatban is de a háborúk és a vallás miatt Jugoszláviába kellett mennie. Gyermekként a Borovo Naseljeben kezdett el focizni, és már itt rengeteg időt töltött a pontrúgások gyakorlásával. A bal lábát tökéjre fejlesztette, számtalan szabadrúgásgólt szerezvén későbbi pályafutása során. 1987-ben tagja volt [/u]a Jugoszláv utánpótlás válogatottnak, amelyik megnyerte a chilei Világbajnokságot, olyan játékosokkal az oldalán, mint Proszinecski, Boban, Brnovic, Stimac vagy Robert Jarni.

Ő volt az első játékos, aki profi szinten mesterhármast szerezett szabadrúgásból, épp a Lazio színeiben a Sampdoria ellen, ez után a meccs után kapta a Borovoi Bombázó becenevet.

Klubszinten játszott a FK Vojvodina Novi Sad (1988-91), a Red Star Belgrád (1991 jan.-1992), az AS Roma (!) (1992-1994), a Sampdoria (1994-1998), a Lazio (1998-2004) és az Interben (2004-06). 2004-ben Mancini kérésére szerződött az Interhez, ahol Roberto lett kinevezve edzőnek, és vitte is a kedvenc középhátvédét. A legnagyobb sikere még az 1990-91-es BL győzelem a Red Star csapatával, az Olimpique Marseilles ellen egy 0-0 meccset követő 11-es párbajban ő is értékesítette a maga büntetőjét. Az elődöntőben a Bayer München ellen ő szerezte a döntőt érő gólt, természetesen szabadrúgásból, majd később természetesen megnyerték az akkori Világkupát Dél-amerikai ellenfelük ellen a Colo-Colo ellen 3-0-ra.

A válogatottban, 1991 májusában a Feröer Szigetek ellen mutatkozott be, és összesen 60 meccsen 9 gólt ért el. Játszott az 1998-as VB-n és a 2000-es EB-n is. Utóbbin esett meg, hogy 3-0-ás Zahovic vezette szlovén vezetésnél kiállították, és csapattársa érezhetően ő érte elkezdtek küzdeni, és 20 perc alatt emberhátrányban egyenlítettek!

A Lazióban igazi vezéregyéniség volt, nemcsak a védelemben, hanem az egész csapaton belül is, sőt Roma-s múltja ellenére a szurkolók közt is kedvelt volt. Az 1998-99-es szezonban az összes bajnokin pályára lépett, és 8 gólt szerzett, a következőben 26 meccsen 6-t, 2000-01-ben 18 meccsen 4-et, majd megsérült így a következő szezonban mindössze 6 meccset tudott játszani. 2002-03-ban 20 meccsen játszott és 1 gól szerepel a neve mellett, majd a búcsúszezonjában 25 meccsen ugyanannyit. Csapatunkkal megnyerte a Scudettot 2000-ben, és részese volt a Szuperkupa, az Olasz kupa a KEK és az Európai Szuperkupa elnyerések is. Emlékezetes, amikor 2003-ban a Chelsea elleni BL csoportmérkőzésen, arcon köpte a román Chelsea támadót, Adrian Mutu-t. Összesen 167 bajnokin 26 gólt szerzett a világoskák-fehér színeineinkben.

Az Interben Mancini előszeretettel rotálta a középső védőit, így lehetett, hogy 35 évesen is 20 meccsen is pályára lépett és 4 gólt szerzett, volt olyan meccse is, amelyiken az ő d[u]upla-szabadrúgásával verte hazai pályán 2-0-ra az Inter a Roma-t. 2006 április 9.-én az Ascoli ellen Mihajlovic megszerezte olasz pályafutása 27. gólját szabadrúgásból, ami abszolút rekord. Pályafutását a szezon végén befejezte, és jelenleg Mancini asszisztense az Internazionálénál.

Pályafutása során 424 bajnoki meccsen 68 gólt szerzett.

Neve: Sinisa Mihajlovic
Beceneve: Miha, Bomber from Borovo
Posztja: Belső védő
Nemzetisége: Szerb, Olasz
Magasság/súly: 185 cm/84 kg

Sikerei:
* BEK-
* Világkupa-
* Európai Szuperkupa-
* KEK-
* Jugoszlávia Bajnokságának háromszoros-
* Olasz Szuper Kupa háromszoros
* Olasz Bajnokság kétszeres-
* Olasz Kupa négyszeres-
* ”Ez év Jugoszláv játékosának választása”-
– győztese

Videók:

http://www.youtube.com/watch?v=JdQOVoqWaPQ
http://www.youtube.com/watch?v=gcobbShqaKY

Ekker Róbert

Felipe Anderson

Sok Lazialé meggyőződése volt, hogy azon a nyáron (2013) a legrosszabb mercatoja lesz a Lotito korszaknak Felipe Anderson leigazolása a brazil Santostól.

Igli Tare sportigazgató kezdeményezte a tárgyalásokat a Santossal 2013 januárjában, de már lehetett érezni, hogy a Felipeao-saga még csak most kezdődik el. Lotito (klubelnök) és Tare nagyon sok igazságtalan kritikát kapott „útközben”, de ők a jövőt szem előtt tartva azon ügyködtek, hogy tető alá hozzák az üzletet! Végülis lezárult a téli átigazolás és „csak” egy ígéretet kaptunk, miszerint nyáron fog érkezni. Az üzletben, mint a dél-amerikaiakra jellemző egy harmadik személy is képviselteti magát, aki részesedést kér (nem kicsit) és meg is fúrhatja az üzletet. Azonban nem volt minden rendben Felipe Anderson fizikai állapotával sem, gyanús volt, amikor a játékos ügynöke elmondta a médiának, hogy orvosi vizsgálaton van a Paideia klinikán, és át is esett az orvosin. (szerintünk nem ment át az orvosin, megfejthetetlen volt az esete, akkor) Tare és Lotito teljesen figyelmen kívül hagyták ezt, a játékos tehetséges, rajta volt a kívánságlistájukon, megköttetett az üzlet! (8 millió euro lett a vége) Anno Hernanest sem volt egyszerű megszerezni miért is gondolhattuk azt, hogy Felipét könnyebb?! Nagyon kellett a szurkolóknak „egy nagy név” Mauro Zaráte után, Hernanes mellé, mint lehetséges utód?!

Nem vitatjuk, hogy Felipe Anderson egy tehetséges játékos, de a Santosos formáját meg sem közelítette hónapokon keresztül, csak epizód szerep jutott neki a Lazióban. Nem minden brazil Robinho vagy Neymar, akkor gyorsan, könnyebben be tud illeszkedni az Európai foci vérkeringésbe, szóval vannak hasonszőrű játékosok, akik például szenvednek ilyen volt Rodrigo Tabata is. (a Santosban nagyon eredményesen villogott aztán átkerült a török bajnokságba és finoman szólva sem alkotott maradandót)

Tare látott egy szikrát ebben a srácban, bevallom én is, amikor néha láttam a Santos bajnoki összefoglalóit, Neymarral a csatársorban nagyon pimaszul tolták. Az elmúlt években voltak jó befektetések, amik kifizetődtek a kluboknak, álljon példaként például Fernandinho a Shakhtar Donetsk csapatában, akit 7 millió fontért vásároltak a Paranaensetől és 34 millióért adták tovább a Manchester Citynek, vagy régebbről Ronaldinho „esete”, őt 5 millió euróért vette a PSG a Grémiótól és a Barcának 30 millióért adta tovább.

Nem fair összehasonlítani Felipe Andersont az elmúlt brazil nagyjaival, mint Ronaldinho és Kaká, de többször lehetett már ezt hallani, hogy ő az „új Ronaldinho”! Gondolkodjunk pozitívan főleg a mostani szezon után és reméljük, hogy Felipe Anderson felemelkedik olyan magasságokba, mint a fent említett honfitársai. Egy gyöngyszem van a kezünkben, mint ahogy a mostani mercato is mutatta, bőven akadtak kérői, köszönjük Pioli mesternek, aki rehabilitálta és bízott benne.

Felipe Andersoné lett a 10-es mez (megörökölte Edersontól), és az ő 7-ese pedig a „kalapácsos angol fenegyerek” Ravel Morrisoné.

 

(by rq7)

 

Alessandro Nesta

A történet immár több mint 6,5 éves, ám mindennél jobban jellemzi Alessandro Nestát. A Lazio 2000 márciusában kikapott 1-0-ra Veronában. Váratlan vereség volt, ráadásul a Juventus előnye az utolsó nyolc forduló előtt kilenc pontra nőtt. Nesta teljesen maga alatt volt, Miután 1999 tavaszán az utolsó fordulóban bukott el a Lazióval, úgy érezte, megint lemaradnak a bajnoki jelvényről, a scudettóról.

Megdöbbenve látta, hogy a csapat busza felé tartó társai nevetgélnek, s széles mosollyal az arcukon osztogatják az autógrammokat. Nesta, aki Rómában szinte mindig órákon át firkálta a nevét a legkülönbözőbb sálakra, trikókra, albumokba vagy éppen fecnikre, fáradt és fájdalmas mosollyal tolta el a felé nyúló ismeretlen kezeket. „Ne haragudjatok, de most nem. Ez nem az aláírás-osztogatás és a tréfálkozás ideje. Kikaptunk, és ha ez így megy tovább, megint nem tudunk bajnokságot nyerni!”

Aki egy kicsit is ismerte Nestát az újságokból, pontosan megértette, mi játszódik le benne. Neki a Lazio a mindent jelenti, az évezred végének örült pénztermelő gépezetében visszaforgatta az idő kerekét. Ma már ritka a hozzá hasonló frontember (az olaszok leginkább zászlónak, il bandierának mondják), klubonként egy-kettő akad. A Juvének Del Piero, az Internek ilyen volt Beppe Bergomi, vagy két évtizeddel régebben a Milánnak Baresi vagy most Maldini vagy az AS Romának sokáig Giuseppe Giannini a Kisherceg, mostanában meg Totti.

Nesta Rómában született, a Cinecitta környékén nőtt fel. Pályafutását a Cinecittá római filmgyár focisuliájban kezdte. Alig volt 9 éves, amikor az AS Roma tehetségkutatói meghívták a klub előkészítő csoportjába. Nagy idők voltak azok a „farkasoknál”, alig fél évvel korábban a bordó-sárgák BEK-döntőt játszhattak az Olimpicóban. Alessandro azonban nem ment, mert nem mehetett, pedig a Roma 10 millió lírát is megadott volna érte. Az apja, Giuseppe – a foglalkozását tekintve vasutas – a Lazio legelkötelezettebb híveként biztos volt abban, hogy a fiút előbb utóbb a főváros másik csapata is hívni fogja. Igaza lett. 1985. június 13-án toborzót tartottak a Laziónál. Volfango Patarca, az ifik edzője azonnal kiszúrta magának a nyurga, labdabiztos legényt. „Nesta már ekkor különleges volt. Tetszett, hogy felemelt fejjel futballozik, hogy korát meghazudtoló érettséggel játszik. Az első pillanattól kezdve hittem benne. Éreztem, hogy világklasszis lesz belőle. Általában Nesta kölyöknek hívtam őt. Egyébként még most is így van elmentve a telefonomban: Kölyök.”

Nesta szinte tényleg kölyök volt szinte amikor bemutatkozhatott az olasz A ligában, eleinte jobbszélsőként majd lassan került egyre hátrébb Tizenöt éves korában korosztályos bajok és U15 válogatott, még ekkor is középpályásnak tartották Aztán 1991-92-ben az ifiben mér balhátvéd volt, majd Mimmo Caso tette a védelem tengelyébe. 1994. március 13-án, hat nappal a 18. születésnapja előtt Pierluigi Carsiraghit váltotta az utolsó 12 percre Udinében. Két héttel később Torinóban, a „bikák” ellen is a középcsatár helyén játszott néhány percet, aztán hosszú szünet következett. Az Olimpicoban az „övéi” előtt csak a következő januárban játszhatott először. Különleges meccs volt. Nem elsősorban azért, mert az akkori edző Zdenek Zeman korábbi klubja, a Foggia ellen dirigálta a csapatot, hanem mert a Lazio 7-1-re nyert, 0-0-s félidő után! Alen Boksics egymaga 3 gólt szerzett. Nesta az első félóra végén állt be Favalli helyére, és minden egyes gól után rohant a többiek után az Olimpico északi karéjához az ultrák karéjához. „Semmi közöm sem, volt egy gólhoz sem. Mégis, rohantam a többiek után, a Curva Nord elé. Oda, ahol rengetegszer ugráltam én magam is annak idején, a játékosokat ünnepelve. Mámorító érzés volt.” – emlékezett vissza.

Abban a szezonban már tizenegyszer játszott az első csapatban, hétszer kezdőként. Pedig közben az ifjúsági csapatban az úgynevezett Primaverában is bokros teendői voltak. A Lazio minden évtizedben egyszer tudta megnyerni az országos ifjúsági bajnokságot (1976, 1987) most megint „aktuálissá” vált. A Nesta által dirigált védelem remekül állt a lábán, a gárda a Perugia legyőzésével 1995 júniusában el is hódította a serleget.

Addigra már túl volt egy nagy csalódáson. 1994 áprilisában ugyanis olyan szerencsétlenül ütközött az egyébként inkább szabálytalan Paul Gascoigne-al a formellói edzőpályán, hogy Gazzának eltört a térde, több mint egy éves kihagyásra kényszerült. Sírt az öltözőben, de nem jobban, mint az ifjú védő, aki nehezen tudta megemészteni, hogy véletlenül bár, de ilyen fájdalmat okozott. Bő négy évvel később ő is hasonlóan súlyos sérülést szenvedett, az 1998-as világbajnokságon, az osztrákok elleni találkozón neki is a térde tört el. Úgy tűnt nincs szerencséje a felnőtt világversenyekkel, 1996-ban az Európa-bajnokságon – bár az utolsó pillanatban meghívást kapott Arrigo Sacchitól a sérült Ciro Ferrara helyére – nem játszott, két hónappal később viszont tagja volt az olimpián leszerelő gárdának.

Fura paradoxon: bár az Eb-meghívás előtti napokban Európa-bajnok letts Cesare Maldini vezette 21 éven aluli válogatottal, tulajdonképpen az igazi sikerek szempontjából az 1998 őszi, térdsérülése miatti közel féléves kihagyás a mérföldkő.

A 97-98-as idény meghozta pályafutása első profi gólját: 1997. szeptember 16-án a Victoria Guimaraes vendége volt a Lazio az UEFA-kupában és akkor 3-0-s római vezetésénél Nesta bátor lépésre szánta el magát: megindult futott vagy 40 métert a labdával majd gólt szerzett.

Addigra az Olasz Kupa győztesének mondhatta magát, már játszott az UEFA-kupa döntőjében az Inter ellen (mindkettő 1998-ban), mégis, a nagy sikerek 1999 után kezdődtek. A Lazio ugyan elveszette a bajnoki címet az utolsó fordulóban, de megnyerte az utolsó Kupagyőztesek Európa Kupáját. A következő szezonban, pedig a római futball történetében először az égszínkékek dupláztak. Ráadásul a centenárium évében.

Alessandro Nesta kulcsembere volt az Európa-bajnoki ezüstérmet szerző squadra azzurának is, a torna után nem csak hogy az UEFA technikai bizottsága beválasztotta őt a tizenhat fős All Star-csapatba, de egyenesen az Euro2000 legjobb védőjeként emlegették. Bár a Lazio – részben talán a sérültek, részben Sven Göran Eriksson Angliába szerződése miatti belső gondok, s nem az utolsósorban az AS Roma megerősödése miatt – az új évezred első szezonjában nem volt olyan eredményes, mint egy évvel ezelőtt, Nesta csillaga magasan ragyog. A középső védő, aki akkor még nemet mondott a Milánnak („Nem kell ahhoz északra szerződni, ahhoz, hogy valaki bajnok legyen!”) és a Juvantusnak is („A pénz nem minden, én teljes szívemből a Lazióé vagyok!”). Alessandro meg közben visszaemlékezhetett arra az időre, amikor Zdedek Zeman azt mondta Dino Zoffnak, az akkori elnöknek: „Nem kell költenünk világklasszis védőre. Nekünk is lesz hamarosan”. Ekkoriban a spanyolok irdatlan pénzt ígértek érte, ő lehetne még ma is a világ legdrágább hátvédéje. Perez az akkori Real Madrid elnök, például akár 40-50 millió dollárt (48-60 millió eurót) is azonnal adott volna érte.

„Szerelmes vagyok a Lazióba, gyermekkorom óta imádom. Itt akarok játszani egész pályafutásom alatt” – vallotta. Nesta egyébként a tagja volt az SS Lazio elnökségének is. „Római vagyok, s erre büszke. Sokkal inkább szeretném, hogy búcsúzásom után a klub visszavonultassa majd a 13-as mezt, mint Franco Baresi hatosát a Milan. Azzal tényleg valóra válna az álmom.”

Nesta egyébként mindig a 13-as mezben játszott, amióta csak választhat. Ez a szerencseszáma, ráadásul köti őt ez a szám két szép dátumhoz: az első próbajáték és az első élvonal-béli bajnoki mérkőzés napjához.
Kevesen tudják róla, hogy már utcát akartak róla elnevezni Collevecchióban, ahonnan a szülei származnak, ő azonban rendkívül udvariasan bár, de visszautasította mondván, nem olyan nagy ember, hogy ezt kiérdemelje.

2002-ben az akkori klubtulajdonos Sergio Cragnotti cégének, a Ciriónak a csődje azt jelentette, hogy az összes nagy értékű játékostól meg kell válni, ha a klub nem akar csődbe jutni. Így augusztus utolsó napjaiban 30,2 millió euró ellenében az AC Milan futballistája lett…

 

Sikerei:

Olasz Kupa győztes: 1998, 2000, 2003
Olasz Szuperkupa győztes: 1998, 2000, 2004
KEK győztes: 1999
Európai Szuperkupa győztes: 1999, 2003
Bajnokok Ligája Győztes: 2003
Világbajnok: 2006
U-21-es Olasz Bajnok: 1995
U-21-es Európa Bajnok: 1996

Neve: Alessandro Nesta
Születetett: 1976. március 19.-én
Nemzetisége: Olasz
Magasság/súly: 187cm/79kg
Klubjai: 1985-2003: Lazio (193 meccs/1 gól), 2003-: Milan
Válogatottban: U21 (6 meccs/1gól) és felnőtt 78 meccs.

Videók:

http://www.youtube.com/watch?v=je1EzMiE3dI
http://www.youtube.com/watch?v=R0zHpvF99LE&mode=related&search=
http://www.youtube.com/watch?v=yzsP1Y_x468&mode=related&search=

Ekker Róbert

 

Paul Gascoigne

Paul John Gascoigne 1967 május 27.-én látta meg a napvilágot az angliai Dustonban. A kiváló kvalitású támadó főként a középpályán szerepelt és korszaka legtehetségesebb játékosának tartották a világon, sokak szerint, ha nem pazarolja el tehetségét pályafutása a legnagyobbakéhoz hasonlíthatott volna.

Karriere során megfordult a Newcastle United, Tottenham Hotspur, Lazio, Rangers, Middlesbrough és Everton csapataiban. Továbbá 57-szer szerepelt az angol nemzeti tizenegyben. Pályafutása során is sok incidense volt, de visszavonulása után mentális és alkohol pr blémái csak tetézték magánügyi konfliktusait.

Ő a második gyerek a családban, anyja Carol édesapja John. John később Németországba ment munkát keresni, mely után közvetlen egy személyes tragédiát máris átélt Paul: az öccse legjobb barátját, Steven Spraggon-ont gázolta halálra egy autós egy édesség bolt előtt, melynek szemtanúja volt. Pault nagyon megviselt az eset, de mielőtt túllépet, volna rajta újabb traumát kapott az élettől: édesapjának agyvérzése volt, melynek következtében 8 hónapig kórházi kezelés alatt állt. Paul saját bevallási szerint ebben az időben többször is rángási tüneteket produkált. Ehhez hozzáadva elkezdett boltokba lopni járni, főleg kisebb műszereket és cukrot főként a helyi újságárustól.

Később minden pénzét játékgépekbe dobta, majd 14 évesen megvolt az első találkozása az alkohollal: egy barátjával vodkát loptak, és ivott meg egyedül egy üveggel – ez volt az a pont mikor Paul életen áttartó hűséget esküszött az alkoholnak, habár csak 18 éves korában ivott legközelebb.

Gascoigne négy évesen kezdett futballozni az utcán és a közeli parkokban. Nyolc éves korában iskolája csapatában, majd később a helyi Redheugh Boys’ Club-ban játszott. A Gateshead Boys csapatában játszva felkeltette iskolai tehetségek után kutatók figyelmét, így lehetőséget kapott, hogy kipróbálja tudását az Ipswich Town-nál, azonban nem keltett benyomást a klubnál. További sikertelen próbálkozások után a Middlesbrough-nál és a Southampton-nál a Newcastle United 1980-ban, még iskolásként leigazolta. Állítólag az iskolában egyszer lebukott, miközben az aláírását próbálgatta, mivel „híres labdarúgó lesz”, mire a tanára a fiatal Gascoigne-nak azt mondta, hogy „egymillió emberből csak egy lesz profi labdarúgó”. 1983-ban a Newcastle akadémiájára került, Colin Suggett alatt játszott az ificsapatban. Itt kapta a Gazza becenevet.

Angliai pályafutásával különösebben foglalkozni részleteiben ezen a honlapon felesleges lenne, ám érdekes történet, hogy az 1987-88-es szezon végén, miután megválasztották a liga legtehetségesebb fiatal játékosának, Paul a Liverpoolba szerezett volna szerződni, de onnan nem kapott ajánlatot, csak a Manchester United és a Tottenham csapataitól. Gascoigne megígérte Alex Fergusonnak, hogy a MU-hoz szerződik, és el is ment nyaralni Máltára, mikor kapta a hírt, hogy a Newcastle eladta a Tottenham csapatához, akkori brit rekordnak számító 2,3 millió fontért. Ferguson később az életrajzi könyvében azt mondta, hogy élete legnagyobb hibája volt nem megszerezni Gazzát

Az 1990-91-es szezonban az FA kupa döntőig menetelt a Spurs-el mely előtt már megegyezett a Lazio csapatával a szerződéséről, melynek értelmében 8,5 millió font üti majd a londoni klub markát. A döntőben azonban súlyos térdsérülést szenvedett, a saját korházi ágyán nézte a meccs hosszabbítását már és konstatálhatta, hogy csapata nyert. Ezek után ki kellett hagyni az egész 91-92-es szezont ám a Lazio kitartott mellett és megszerezte 5,5 millió fontért. 1992 szeptember 27.-én debütált a Lazio csapatában, a Genoa ellen, mely meccset Anglia szerte is közvetítettek. Első gólját a 89. percben szerezte a Római Derby-n mely találattal kiegyenlítette a mérkőzés állását. Folyamatos sérülések hátráltatták a Lazio-s pályafutásában, arccsontja 1993-ban majd lábsérülése 1994-ben hátráltatta, egy egész szezonig. 47 találkozón összesen 6 gólt szerzett a Lazio színeiben, ám őrült személyisége, elhivatott játéka, bolondos természete a szurkolók szívébe lopta magát. 1995 júliusában 4,3 millió fontért távozott a Glaskow Rangers csapatához, ahol legeredményesebb szezonjait töltötte, jól jellemzi ezt a 83 meccsen szerzett 40 gólja.

1998-ban 3,4 millió fontért a Middlesbrough csapatához szerződött, ám személyes problémák miatt 2000-ben az Evertonhoz szerződött. Később lejátszott néhány meccset a Burnley, Gansu Tianma és a Boston United színeiben.

Magánéletét nézve tudni kell, hogy feleségét Sherlyn Failes-t 1996-ban vette feleségül egészen 1998-ig voltak házasok, mely válás miatt véget ért. Született egy gyermekük, illetve Paul adoptálta Sheryl két gyermekét előző házasságából. 7 éves unokaöccse most szerződött a Newcatle csapatához miután 22 gólt szerzett 30 perc alatt a Rutherford Swifts FC csapatának a Gateshead Youth League-ben.

2004-ben és 2006-ben megjelenő életrajzi könyvek részletesen kivesézik problémát, rehabilitációt, balhét, rendőrségi ügyeit, éjszakai szórakozó helyen történt incidenseit, betöréses kísérleteit (természetesen egy zárva lévő kocsmába szerezett volna bemenni inni…) egyaránt. Pályafutása során összesen 468 hivatalos mérkőzésen 110 gólt szerzett.

Dicsőséglistája:

Ifjúsági FA Kupa győztes (1985)
FA Kupa győztes (1991)
Skót bajnok (1996, 1997)
Skót Kupagyőztes (1996)
Skót Ligakupa-győztes (1996)
Angol Ligakupa döntős (1998)

Az angol bajnokság legtehetségesebb játékosa (1988)
BBC év sportszemélyisége (1990)
Világbajnokság all-star csapatának tagja (1990)
Legjobb skót liga játékos (1996)
Angol futball halhatatlanjainak klubtagja (2002)

 

Paul Gascoigne 33+1 legnagyobb baromsága:

1.) Alig egy órával egy angol válogatott mérkőzés után már két ivócimborájával sörözött egy hampsteadi kocsmában – abban a felszerelésben, amelyben a pályán volt, még a stoplis cipő is a lábán volt.A cikk folytatása…

2.) Az 1990-es világbajnokság tévéközvetítésének szerkesztői azt találták ki, hogy bemutatásként a csapatok játékosai egymás után mondják a kamerába a nevüket. Amikor Gascoigne-ra került a sor, a neve helyett ezt mondta: „Kibaszott faszverő.” És ezt a BBC nézői minden angol meccs felvezetésekor meghallgathatták.

3.) Megkérdezte egy norvég tévéstáb, hogy üzen-e valamit az angolok soros ellenfelének, és habozás nélkül jött a válasz: „Igen, húzzon a faszba Norvégia.” Aztán röhögve elfutott.

4.) Az angol válogatott szövetségi kapitánya, Bobby Robson azt mondta Gascoigne-nak, hogy „te olyan hülye vagy, mint egy kefe”. Gazza a másnapi edzésen úgy jelent meg, hogy a sípcsontvédő helyén két kefét viselt a sportszárában.

5.) Kibérelt egy egész sor napágyat a newcastle-i csapattársának, Tony Cunninghamnek. Aki természetesen színes bőrű.

6.) Kifizette az exfelesége, Sheryl mellnagyobbító műtétjét, és az operáció után virágot küldött a kórházba – Dolly Partonnak címezve.

7.) A Wimbledon kőkemény védője, a későbbi filmszínész Vinnie Jones egy meccsen „megmogyorózta” Gascoigne-t, mire Gazza egy rózsát küldetett a védőnek a csapat öltözőjébe. Egy vécékefe volt a viszonválasz.

8.) Imádta bosszantani a játékvezetőket. Egyszer, amikor a bíró közvetett szabadrúgást jelzett feltartott kézzel, odament, és látványosan beleszagolt a hónaljába.

9.) Egy másik alkalommal egy skót bajnokin a játékvezető elejtette a sárga lapját, mire Gascoigne felvette, és felmutatta a bírónak. Nem volt humorérzéke: ő is felmutatta a futballistának.

10.) Egy Manchester City elleni meccsen Paul Lake őrizte, akinek történetesen nagy és elálló fülei vannak. Gazza az egész mérkőzésen azzal szórakozott, hogy a saját fülét hajtogatta előre.

11.) Ifistaként cipőpucolással szerzett némi pénzt az öltözőben, és egyszer hazalopta az aranylabdás Kevin Keegan stoplisát, hogy megmutassa a haverjainak. Aztán ottfelejtette a newcastle-i metrón.

12.) Felbukkant egy divatbemutatón, és a kifutón próbálta lerángatni a modellként fellépő egykori tottenhames csapattársa, Vinnie Samways nadrágját.

13.) Lehúzta a csapattársa, Paul Ince nadrágját az angol válogatott nyilvános edzésén. Ince feneke ott volt az összes másnapi újság címlapján.

14.) A Rangers játékosaként levizelte alvó csapattársát, Richard Gough-ot.

15.) Amikor a dán labdarúgó-szövetség elnökével találkozott, azt mondta, hogy beszél dánul. Aztán elkezdte utánozni a Muppet Show svéd szakácsát.

16.) Egy olyan nőt rendelt a fő ivócimborájának, Jimmy „Five Bellies” Gardnernek, akiről pontosan tudta, hogy transzvesztita.

17.) Jimmy „Five Bellies” Gardner haverját meghívta egy pitére, amelyből előtte gondosan kikaparta a tölteléket, és macskapiszkot tett a helyére.

18.) Ezer fontot ajánlott Jimmy „Five Bellies” Gardnernek, ha öt másodpercig az öngyújtó lángjába tartja az orrát. Kétszer is megcsinálta.

19.) Besétált a Middlesbrough éttermébe, megrendelte az ebédet, de közben nem volt rajta más, mint a zoknija.

20.) Dokumentumfilmet forgatott róla egy tévéstáb, mire ő elvitte őket egy gyönyörű skót villához, amelyről azt állította, hogy az övé, majd közölte, hogy sajnos nincs nála a kulcs.

21.) Londonban kiugrott az autójából, és arra kért egy építőmunkást, hogy kipróbálhassa a légkalapácsot. Megkapta a beleegyezést, és a járókelők csodálkozására a válogatott futballista nekiállt felbontani a járdát.

22.) A londoni Piccadilly Circusön felugrott egy emeletes buszra, és megkérte a sofőrt, adja át neki a volánt. És a legmeglepőbb: a buszvezető átengedte az irányítást, az utasok meg sikoltoztak.

23.) A Middlesbrough edzőközpontjában elkötötte a csapat buszát, és tízezer fontos kárt okozott vele.

24.) Kiöltötte a nyelvét az angol himnusz alatt, amikor a kamera mutatta egy világbajnoki meccs előtt.

25.) Az 1991-es FA-kupa-döntőre kék színű parókában vonult ki.

26.) Gascoigne 1988-ban a Tottenhamhez szerződött, és az aktust elment megünnepelni a cimboráival. Bevonultak egy előkelő szállodába Hadley Woodban, a számlát a klub állta. A helyet gyakorlatilag újjá kellett építeni. Amikor Gazza utána összefutott a klubelnökkel, Irving Scholarral, ezzel kezdte: „Szeretnénk megköszönni önnek életünk legszebb három napját.”

27.) A Lazio egy vagyonért akarta szerződtetni, de amikor először találkozott az olasz klubelnökkel, azzal kezdte, hogy szerinte kiköpött hasonmása Bud Abbot amerikai komikusnak.

28.) Az első római éjszakáján a felügyeletére kirendelt Lazio-alkalmazottat halálra rémisztette. Megszökött tőle, berohant a szállodai szobájába, kinyitotta az ablakot, a cipőjét a párkányra tette, és elbújt a szekrényben. Amikor belépett szerencsétlen olasz, azt hitte, hogy a klub friss szerzeménye azonnal öngyilkos lett.

29.) Szintén Rómában egy szponzori sajtótájékoztatón kellett részt vennie. Felállt, csendet kért, majd szellentett egy cifrát. Aztán az egészet a mellette álló szertárosra fogta, aki nem győzött szabadkozni.

30.) A Lazio játékosaként egy tévériporter a véleményét kérte, mire ő élő adásban beleböfögött a mikrofonba. Hárommillió forintnyi büntetést kapott.

31.) Megtanította az összes csapattársát a Lazióban angolul káromkodni, gondosan ügyelve arra, hogy a Tyne környéki akcentussal ejtsék a szavakat (ahonnan ő származott)

32.) Széttépte válogatottbeli csapattársa, Dennis Wise Armani öltönyét – ahogy ő mondta, „viccből”.

33.) Egy skóciai hotelben azzal jeleskedett, hogy a terepjárójával felszántotta a golfpályát.

+1) Kirúgták a londoni West Lodge Park Hotelből, mert a vendégek arra panaszkodtak, hogy egy meztelen férfi úszkál a kerti dísztóban.

Forrás: http://zona.hu/article/2142/paul-gascoigne-331-legnagyobb-baromsaga.html

 

És a csúcs:

„Ott álltam a szakadék szélén, de most már bizakodom a jövőt illetően. Annyit mondhatok, hogy ma nem ittam semmit, és reménykedem, hogy holnap sem fogok” – mondta „Gazza” a Sun című bulvárlapnak, majd rátért a 2008-as kicsapongásaira.

Az év elejét egy hotelszobába zárkózva töltötte gyakorlatilag alvás nélkül, rengeteg ital és videojáték társaságában. Egyszer félig öntudatlan állapotban felhívta édesapját, hogy vigye el a New York-i Madison Square Gardenbe, mert George W. Bush és Bill Clinton amerikai elnökökkel akar sakkozni.

„Fogalmam sincs, hogy miért mondtam ezt, elvégre még sakktáblám sincs. Aztán vásároltam két beszélő játékpapagájt, amelyeket egy idő után igaziaknak véltem, és onnantól nem egy, hanem három sört rendeltem. Egyszer a szobainasnak adtam őket elemcserére, és mikor nem találtam őket, azt gondoltam, hogy elrepültek. Amikor visszahozták a papagájokat, büntetésből a zuhanyzóba tettem őket a víz alá” – mesélte a futballpályák egykori fenegyereke, akit végül zárt osztályra szállítottak. „Nemzeti hős létemre egy diliházban ültem. Életemben nem szégyelltem magam még annyira.”

Forrás: http://www.origo.hu/sport/focivilag/20090224-gascoigne-mupapagajokkal-sorozott.html

Ekker Róbert

 

 

Sergio Floccari

Sergio Floccari 1981 november 12.-én látta meg a napvilágot az olaszországi Vibo Valentina-án. Junior korában a helyi faluban, a Nicotera csapatában fejlődött, mielőtt a Catanzaro csapatához került volna. Később a Serie D ligában az Avezzano és a Montebelluna csapatait erősítette, majd a Serie C-s Mestre csapatához igazolt. Később ugyan ebben az osztályban a Faenza csapatában játszott Carlo Regno irányítása alatt, aki most nem más mint Davide Ballardini tanácsadója.

A sikeres Faenza-beli széria után 2002-ban csatlakozott a Genoa-hoz, de nem tudott gyökeret verni, és mindössze 9 meccsen jutott szóhoz az akkor Serie B-s alakulatnál (neve mellé 1 gól fűzhető).

A balszerencsés kitérő után ismét a Serie C következett: a Rimini gárjája szerződtette, melynek színeiben rendszeresen kezde szállítani a gólokat. Kíválló játéka egészen a Serie B-ig repítette a kiscsapatot.

2006 januárjában immár az első osztályban találta magát. Első próbálkozásra három gólig jutott melyekből kettőt a Juventus elleni 2-2-es mérkőzésen ért el. A következő szezonban 27 meccsen mindössze 2 gólt szerzett. A Messina végül kiesett, és az Atalanta 1,6 millió euróért és Mariano Stendardo játékjogáért cserébe megszerezte a támadót. Az Atalantában akkor Simone Inzaghival, Zampagna-val és Langella-val kellett megkűzdenie a csapatba kerülésért. Első gólját az Inter ellen szerezte, és egyre stabilabb emberré vált, a szezont végül 8 góllal fejezte be. A 2008-09-es szezon is improzatívra sikeredett: az ő 12 góljának is köszönhetően az Atalanta a táblázat közepén végzett.

2009 július 1.-én 6 év után visszatért a Genoa-ba, mely 11 millió eurót fizetett érte. Gólt szerzett a debütáló mérkőzésén a bajnokságban és az Európa Ligában is. 2010 januárjának legelején 11 meccsen szerzett 4 gólját a háta mögött hagyva csapatunkhoz szerződött kölcsönbe, 9,5 milliós opciós megvásárlási joggal együtt. Távozásának egyik oka, hogy a Genoa edzője inkább a Sculli – Crespo csatársort favorizálta.

Amit pedig már mindenki tud vagy látott: a támadó egy duplával nyitott égszínkék-fehér centenáriumi mezünkben a Livorno ellenében.

Videók:
http://www.youtube.com/watch?v=YY3-KGcA1tQ
http://www.youtube.com/watch?v=Bf8sQWybadQ&feature=related

Ekker Róbert

 

 

Silvio Piola

Silvio Piola (Robbio, 1913. szeptember 29. – Gattinara, 1996, október 4). 364 góljával a legtermékenyebb középcsatára az olasz labdarugás történetének, és 274 góljával a Serie A legeredményesebb játékosa. Sikereit 3 csapat játékosaként érte el, ezek a Pro Vercelli, a Lazio és a Novara. Róla nevezték el a Serie A és B legjobb 21 éven aluli góllövőinek járó díjat. Erős testalkatú középcsatár volt, 178 centiméter magas, jól használta ki testi erejét, amihez átlagon felüli technikai tudás párosult.

Nagyon fiatalon kezdte karrierjét a Pro Vercelli-nél, az 1929-1930-as idényben, 16 évesen mutatkozott be először a Serie A-ban, a következő szezonban pedig elkezdte a gólgyártást. Azonnal látszott, hogy hihetetlen érzéke van a gólszerzésre, 17 évesen 13 gólig jutott az A ligában. Paolo Maldinivel és Alessandro Costacurtával együtt a Serie A legfiatalabb gólszerzője. 1934 nyarán elhagyta a Vercellit, miután 51 gólt szerzett fehér mezben a Serie A-ban, amivel a piemontiak legjobb gólszerzőjévé lépett elő. Számos klub soraiban szerette volna tudni, és meglepetésre végül a Lazionak sikerült szerződtetnie. Piola, aki szorosan kötődött Vercelli városához, és csapatához, és aki még mindig amatőr státuszban futballozott, először elutasította a kék-fehérek profi szerződését, de a fasiszta rezsim közbeszólt, és nyomatékosan megkérte Piolát, hogy álljon a római klub szolgálatába.

1935-ben Vittorio Pozzo szövetségi kapitány nem válogatta be az Ausztria ellen Bécsben lejátszott, nagy presztízzsel bíró barátságos meccsre. Noha a válogatott már Bécsben tartózkodott, híre érkezett Rómába, hogy Angelo Schiavio, az egyik középcsatár megsérült edzésen. Pár órára rá, Piola már a Bécs felé tartó vonaton ült, miután Giorgio Vaccaro, az FIGC (Federazione Italiana Gioco Calcio; Olasz Labdarúgó Szövetség) akkori elnöke, Vittorio Pozzo szövetségi kapitány tudta nélkül úgy döntött, hogy a még mindig csak 22 éves támadó utazik Schiavio helyére. A mérkőzésen Piola pályára lépett, és történelmi duplát lőtt a Prater stadionban 1935 március 24-én. Ettől a naptól kezdve állandó helye volt a válogatottban. Vaccaro közbeavatkozása nyilvánvalóan túllépett a hatáskörén, azonban a figyelem sokkal inkább a válogatott felé irányult.

Piola 9 évet töltött a Lazioban, két alkalommal gólkirály lett (1936-1937 és 1942-1943), összesen 143 gólt szerzett, elképesztően magas gól/meccs arányt produkálva. Lazio-s éveiben érte el legnagyobb sikereit a válogatottban is. Az 1938-as franciaországi labdarúgó világbajnokságon a ráadásban rúgta a győzelmet jelentő gólt a Norvégia elleni nyolcad-döntőben, duplázott a házigazdák elleni negyeddöntőben, és szintén két gólt szerzett a Magyarország elleni döntőben, amivel Olaszország második világbajnoki címét szerezte.

Pályafutása egy különleges epizódja volt amikor 1939-ben a San Siroban, az angolok ellen a hosszabbításban szerzett gólja nagy vitákat váltott ki, mivel kézzel ütötte be a labdát. A második világháború kitörése után csökkent a politikai nyomás amely Rómába vitte, és visszatért Piemonte-ba, Torinoba, a granata-val, elvesztették az 1943-44-es háborús bajnokság döntőjét. 1945-ben a bajnokság helyreállítása után a Juventushoz igazolt. A Juventusszal kötött szerződésében érdekesség, hogy először foglaltak bele kontraktusba fix összegű fizetést az olasz futball történetében. (Korábban ez a jegybevétel arányában került kiosztásra). Piola két évig maradt a zebráknál, majd az 1946-1947-es bajnokság után a Serie B-ben szereplő Novarába igazolt. A Juventus vezetői az egekbe magasztalták az idősödő, de még mindig zseniális csatárt, aki szerintük a Juventus csatárának született.

Piolával a soraiban a Novara feljutott az A ligába, ahol hét évet töltött, mialatt Piola 70 gólt szerzett. 40 éves koráig szerepelt a Serie A-ban, ő az első osztály legidősebb gólszerzője: 1954. február 7-én egy Novara-Milan mérkőzésen 40 évesen 6 hónaposan és 9 naposan talált be. Azóta ezt a rekordját Alessandro Costacurta megdöntötte, aki 2007 május 19-én egy Milan-Udinese mérkőzésen 41 évesen, és 25 naposan talált a hálóba. A Novarában töltött évei alatt kétszer is behívták a válogatottba, utolsó meccsét a nemzeti csapat mezében 1952 május 18-án, Firenzében játszotta, amikor Giuseppe Meazza, korábbi csapattársa, az akkori szövetségi kapitány pályára küldte az Anglia elleni barátságos mérkőzésen. Ezzel a legidősebb olasz válogatott játékossá lépett elő. (Rekordját azóta Dino Zoff megdöntötte).

A válogatott mezében 34 mérkőzésen 30 gólt szerzett, amivel a valaha volt harmadik legeredményesebb játékos, Riva és Meazza után, a legjobb gól/mérkőzés átlaggal (0,88 gól mérkőzésenként). Nem szabad kihagyni sikerei közül a pályafutása során a Serie A-ban elért összesen 274 gólját, amely valójában 290, ha hozzávesszük az 1945-1946-os rendhagyó szezonban^* szerzett 16 találatát. (*Az 1945-1946-os szezonban az olasz bajnokságot geográfiai alapon két részre bontották, amelynek a végén egy döntő csoportba jutottak a legjobbak, hogy eldöntsék a bajnoki cím sorsát)

Annak ellenére, hogy hosszú pályafutása során számtalan sikert elért, megkoronázva a világbajnoki győzelemmel, Piola soha nem nyerte meg a scudetto-t, legnagyobb Serie A-s sikerei a következők: az 1936-1937, az 1946-1947-es szezonokban, amikor a Lazioval és a Juventussal fél távnál az élen telelt, valamint az 1945-1946-os szezonban, amikor a Juventusban töltött első éve végén, győztes gólt szerzett, amivel a fekete-fehérek két pontra fölmentek a Torino-ra, hogy aztán a záró fordulóban egy döntetlent érjenek el Nápolyban, szétzúzva ezzel bajnoki álmaikat.

Visszavonulása után edzőként munkálkodott, 1953-1954 között a válogatott szövetségi kapitánya, Czeizler Lajos és Angelo Schiavio segédletével.

Néhány adat…

– A Serie A valaha volt legjobb góllövője 274 találattal

– A valaha volt legtöbb gólt rúgta egy Serie A-s meccsen, amikor 1933. október 29-én a Pro Vercelli – Fiorentina 7-2-re végződő meccsen 6 gólt vállalt magára (rekordját megdöntötte Omar Sivori, aki 7 gólt lőtt, azonban egy barátságos meccsen, egy ifjúsági csapat ellen, és az egyik büntetőből esett)

– A valaha volt legidősebb gólszerző az olasz bajnokságban (40 év, 6 hónap, 9 nap, 1953-54, Novara-Milan)

– Három Serie A-s csapat legjobb góllövője: Pro Vercelli, Lazio, Novara.

 

(köszöntet a fordításért peterhungary87-nek!)

 

 

 

Stefan Radu

Személyes információk:
-Teljes neve: Stefan Daniel Radu
-Születési idő: 1986. október 22. (23éves)
-Születési hely: Románia, Bukarest
-Magassága: 1.86m
-Poszt: közép hátvéd/bal hátvéd
-Mez száma: 32
-Nemzetisége: román

Stefan Radu román futballista aki 1986. október 22-én született Bukarestben és jelenleg a Lazio csapatában játszik. Egy román klubban kezdte a pályafutását az FC Dinamo Bucarestiben. Négy szezont játszott az első futball csapatánál a Dinamonál és az ország egyik legnagyobb tehetségének kiáltották be.

A 2006-2007-es szezonban már kulcsember lett főleg amikor az átigazolási szezonban egy fontos ember távozott a vádelemből, amit Stefan játékával sikeresen pótolni tudtak, ekkor az egyik legjobb közép hátvéd lett a bajnokságban.  Hatalmas lehetőség volt, hogy megnyerjék vele a bajnokságot. Romániában rengetegen hívták őt az új Chivunak és gyakran szóba hozták őt a Juventussal, az AS Romával és a Genoa együttesével is.

2008. januárjában a Serie A-ban szereplő csapattól a Lazionál érdeklődtek felőle és végül aláírtak egy kölcsön szerződést Raduval, amely alapján kölcsön adták a szezon végéig. Lenyűgöző teljesítményt nyújtott melynek következtében Júniusban végleg kivásárolták 5.4 millió euró ellenében. Stefan miután csatlakozott a csapathoz a Coppa Italiában mutatkozott be a Fiorentina elleni meccsen. Miután lejárt a kölcsönszerződés és Radu egyaránt lenyűgözte Rossit és Claudio Lotitot is a teljesítményével, ezért úgy döntöttek, hogy kicsivel több mint 5 millió euró fejében kivásárolják a játékost állandó jelleggel.

Ami a nemzeti csapatot illeti 2006-ban debütált a román nemzeti válogatottban, amikor nem sikerült kijutni a Németországban megrendezésre kerülő Világbajnokságra. A 2008-as EB selejtezőkön Radu nemzetközi tapasztalatokat szerzett és bekerült a csapatba Ausztriában és Svájcban.

Nemzeti válogatott:

-2006-2008: Románia U-21 (13meccs/1gól)
-2008- Románia (9meccs/1gól)

Sikerei:

– Dinamo Bucaresti:
-Román Bajnokság(1): 2006-2007
-Román Kupa: 2004-2005
-Román Szuper kupa(1): 2005
– SS Lazio:
-Coppa Italia(Olasz Kupa) : 2008-2009
-Supercoppa Italiana (Olasz Szuper kupa): 2009

(Köszi Berninek!)

 

 

Hernanes

Régen igazolt ekkora klasszist a Lazio, s Lotito befektetésének rövid idő alatt meg is lett az eredménye, a brazil személyével az élet napos oldala is a Stadio Olimpico-ba költözött. A játékost sokan Kakához hasonlítják fantasztikus passzai, helyzetfelismerése, lendülete miatt, s ha figyelemmel követtük játékát kijelenthetjük, hogy kicsit sem túlzóak e megállapítások. Segítségével a Lazio évek óta nem látott magasságokban, a biancoceleste jó pár hétig még a bajnoki tabellát is vezethette, amire időtlen-idők óta nem volt példa a klub háza táján.

Videó: Hernanes il profeta lazio 20102011 Equilibrium

http://www.youtube.com/watch?v=oaTsT1VRY6o

Anderson Hernanes de Carvalho Andrade Lima, mert ez a teljes neve 1985 május 29-én született Recifében. Ifjúsági karrierjét 2001-ben a Sao Paolo-i akadémián kezdte. 2005-től a Sao Paolo felnőtt csapatában kapott helyett, ahol 2008-ban megnyerte a Premio Craque do Brasileirão legjobb játékosa díját, “ez Brazíliában az év labdarúgója díja”, amit korábban olyan nagy játékos is megnyert, mint az argentin Carlos Tévez, a Corinthians játékosaként, 2005-ben. 2009 januárjában, a brit napilap a „The Times” őt tartotta a legígéretesebb focistának a világon.

Tagja volt a Brazil válogatottnak a Pekingi 2008-as Olimpián, ahol emlékezetes gólt rúgott a csoportmérkőzések alatt a belgák ellen.

2010 augusztus 6-án a Sao Paolo beleegyezett, hogy eladja Hernanest a Lazionak, 5 évre szóló szerződést kötött és 2010 augusztus 29-én debütált a Série A-ban.

„La Lazio siamo noi”

(rq7)

 

@ www.sslazio.hu